Fotózás / Photography
Feltöltés alatt, átmeneti tartalom / Upload in progress
Mit vállalok? Emberek, események, tevékenységek, tárgyak, enteriőrök, helyek, hangulatok fotózását. Nézz szét a képeim között!
Miért jó ez neked? Ha van egy fontos ügyed, családod, közösséged, vállalkozásod, szükséged lehet arra, hogy megörökítsd és megjelenítsd magadat és a számodra fontos embereket, tevékenységeket, a megalkotott tárgyakat, a környezetet, a hangulatot, a jelentős eseményeket, rendezvényeket, helyeket.
Mit nem vállalok? Műtermi fotózást és retusálást. Azért nem, mert úgy érzem, hogy mindkettő kívül van azokon a határokon, amelyeken belül én közvetlenül, organikusan és őszintén tudok megnyilvánulni.
Mivel fotózom? Jelenleg Canon EOS 60D vázzal, zoom alap- és teleobjektívvel, valamint 50 mm-es fix objektívvel.
Mennyibe kerül? Mivel ez hely- és helyzetfüggő kérdés, megbeszéljük, ha megkeresel.
Portrék / Portrait
A Derce zenekar. Zámborszky Eszter mesemondó. Cseperkáló Józsi és Barbara - Egy Falat Kenyér...
Tárgyak, enteriőrök / Object. Interior
A képekre kattintva galéria nyílik.
Események, hangulatok / Event. Atmosphere
A képekre kattintva galéria nyílik.
És ha még szeretnél olvasgatni rólam és a fotózásról, íme.
Mindig nagyon szerettem fényképeket nézegetni. Nagyapám, ki egyszerű vasgyári munkásként indult az életben, az 1930-as évektől kezdve (amikor körülötte még senkinek sem volt fényképezőgépe) egy tükörreflexes Voigtländer kamerával fotózta családtagjait és környezetét, személyes hátterét messze meghaladó színvonalú képeket alkotva, nagy technikai precizitással. Több képe immár a miskolci Herman Ottó Múzeum fotótárában van. Apukám filmrendezőnek készült. Ebből a vágyból csak képalkotó eszközök sokasága maradt meg, és egy álomszerű szüzsé, egy hajdanvolt rövidfilmfesztiválra készült, elveszett alkotásuké. (A karanténos időkben én is összehoztam, ha nem is rövidfilmet, de rongyszőnyegfilmet. Megmozduló fotók, Tarr Béla, Van Gogh. Szinte minden közreműködő egymástól száz kilométerekre tartózkodott. Nézd meg, ha érdekel: https://youtu.be/G9DF9F3zmCI) Lány létemre azok a (sajnos elég ritka) pillanatok okozták számomra az egyik legnagyobb örömöt a gyerekkoromban, amikor a családi utazások során készült negatívokról fényképeket nagyítottunk együtt. Ahogy ültünk a sejtelmes zöld fénnyel kísértetmód megvilágított koromsötétségben, furcsa szagú dolgok, folyadékok között, és a semmiből lassan előbújt a kép a papíron. Valóság is, meg nem is.
Tizenöt éves koromban kaptam az első, kompakt fényképezőgépemet. A szépség iránti fogékonyságom lassan tudatosult és erősödött. Már felnőttként, számítógépes munkák sivárságában kiüresedő lélekkel kerestem a kitörési pontokat, így jutottam el az Alapítvány a Magyar Fotográfiáért alkotó fotográfus képzésére, ahol Gulyás Miklós, Göbölyös Luca, Illés Barna tanított (alapok, portréfotó, szubjektív dokumentarista fotó). Fotótörténetet pedig Pfisztner Gábor. Ám az iskola hirtelen megszűnt, így a képzést befejezni nem tudtam.
Megint eltelt pár év, elkezdtem egy könyvet írni-fotózni-szerkeszteni, és közben valahogy spontán kezdtek megtalálni a fotós felkérések is. Pedig először pénzt is nehezen fogadtam el ezekért. Aztán amikor egyértelművé vált, hogy a korábbi, számítógépes munkámat nem fogom folytatni, akkor jött egy pillanat, amikor hirtelen, de elképesztő bizonyosságérzettel és lendülettel éreztem, hogy szeretnék komolyabban foglalkozni a fotózássak. Mert benne szabadnak, egészségesnek érzem magamat, teljes szívemből szeretem, és minden értelemben fényhordozó, teremtő tevékenység a számomra.